Sziasztok!

Nem értem magamat, hogy miért kellett ezért blogot indítani..tudom hogy kutyát sem érdekel..de úgy érzem hogy írnom kell róla...Róla..számomra a nagy Ő-ről...mert bárki bármit is mond...számomra mindig is Ő lesz a legjobb, legtökéletesebb, és legnagyszerűbb. A youtube-on közben megy csendben a zene, a gyászos..sajnos itt kellett elkezdeni a blogot..de hát ez van. Lesz ez még így sem..mondja a bölcs...én meg mondom azt, hogy ennél már nincs rosszabb. Hogyha rosszabb lenne, valószínűleg felemésztene a magány. Nem vagyok dühös..bármit tesz, nem tudok Rá dühös lenni..mert szeretem..mindennél jobban, és mindenkinél  jobban..bármi történik, bármit mondhat, bármit tehet. Ez a blog, lehet hogy itt abba is marad..de kötve hiszem..talán nem sok mindenkit érdekel, hogy mit érez egy ember, pláne nem érti, hogy miért is írja le. Aki nem érti, még nem volt szerelmes..ez biztos. Az, hogy megbántam azt, ami Vele történt..hülyeség..mert nagyon nem..őt szeretem legjobban a világon. Nyálasnak tűnhet, de leszarom már..őszintén megmondom. Senkinek a véleménye nem számít, csakis az övé. Amíg Ő nem találja gáznak, azt hogy ennyire szeretem, nem érdekel..tényleg nem. Hogy ezek után, jogosan vagyok-e hősszerelmes? Nem tartom magamat hősnek, viszont szerelmesnek annál inkább. Hiszen Nekem tényleg Ő a mindenem..a nagybetűs Ő...a mindenség megtestesítője. Kommentekben várom, hogy szerintetek ez gáz-e, hogy valakihez ennyire ragaszkodjunk, és szeressük.

Csak egy egyszerű szerelmes;
2011.05.27, 21:30

(amennyiben szükség van hasonló bejegyzésekre, nyomjátok meg a likeot..nem divatblog lesz..nagyon nem...)